A Gönci Református Templom és a Károlyi Gáspár Múzeum és Bibliakiállítás
A Gönci Református Templom
A keresztyén egyház története valószínűleg egybeesik a település történetével, hiszen a német betelepülők templomot építettek és német ajkú plébánosaik szorgalmasan végezték a nép pásztorlását. Az 1530-40-es években kezd teret hódítani a reformáció tanítása Magyarországon. A felvidéki városok – és közöttük Gönc is – először Luther tanait fogadja el és mivel a lakosság jelentős része vallást változtatott, az addigi katolikus templom is lutheránus vagy református lett.
Az ellenreformáció felerősödésével 1712-ben a templom végleg a katolikusok használatába és tulajdonába (vissza)került. Majd a türelmi rendelet megjelenése után kapnak engedélyt saját templom építésére és azt Lieb Tamás tervei alapján, késő barokk stílusban felépítik és 1786-ban fel is szentelik, 1812-re tornyot is építenek hozzá, benne két haranggal.
Nagy erőfeszítések árán ugyan ebben az időben elkészült az iskola és a paplak is. Ez a gyorsaság mutatja, hogy az elnyomás alatt is megőrizte a közösség identitását, és erejét. De megőrizte a magasabb szellemiség és lelkiség iránti igényét is, hiszen Jénából hívták meg prédikátorul Gál Andrást, aki az akkori tudomány és szellemiség minden fegyverzetével felszerelve érkezett meg Göncre. Németből fordított és dolgozott át itthoni használatra egy természettudományos ismeretterjesztő művet a gönci iskola tanulói számára, tovább szaporítva az európai tudással rendelkező prédikátorok számát. Ezektől az évektől kezdve a gönci református egyház békében élte mindennapi életét. Bővítette iskoláit, gondozta tagjait.
A templom belső berendezéséből eredeti a szószék, a két karzat, korabeli a keresztelő medence. Ugyancsak múlt századi a csillár, az úrasztala és az 1883-ban Országh Sándor által épített mechanikus, csuszkaládás – műemlék – orgona. A templom külső falán a bibliafordító Károlyi Gáspár sírfelirata és Szenczi Molnár Albert emléktáblája látható.
Kertjében áll Mátrai Lajos bronz alkotása, az 1890-ben, a Vizsolyi Biblia megjelenésének 300. évfordulóján felállított Károlyi Gáspár szobor.
Az 1980-90-es években kívül-belül felújították a templomot. Víztelenítették a falakat, a templombelsőt új padokkal és vörösfenyő lambériával látták el. 1990-ben országos ünnepséggel emlékeztek meg a bibliafordítás elkészültének 400 éves évfordulójáról.
A Károlyi Gáspár Múzeum és Biblia Kiállítás
A Károlyi Gáspár Múzeum és Biblia Kiállítás azzal az igénnyel jött létre, hogy bemutassa Gönc neves prédikátorait, iskolamestereit, a gönci iskola diákjait, szellemi értékeikkel együtt és a gönci reformátusság évszázados egyházművészeti kincseit, kiegészítve az egyházmegye és az egyházkerület közösségeinek értékeivel. Szeretné megéreztetni a látogatókkal, hogy ez a sok gyülekezet összetartozik, egy közösségnek a tagjai és az együvé való tartozást kívánja erősíteni a gyülekezetekből érkező vendégekben. Ennek az egységnek az alapja a Krisztusba vetett hit, ami a reformátori tanítás szerint a Szentíráson alapszik. Ezért szentel külön termet a Bibliának, bemutatva különböző korok, népek és nyelvek bibliáit – természetesen egy eredeti Vizsolyi Bibliát is
A kiállítást 1999. május 2.án Orbán Viktor miniszterelnök nyitotta meg. Majd 2015-ben a múzeum a Károlyi Gáspár Program keretében megújult és kibővült állapotában várja látogatóit. Ekkor került sor a templom felújítására is.
A megújult múzeum négy részlegből áll: A Károlyi szoba a helytörténeti kiállítással, az „Oroszországból hazaérkezett könyvek” terem értékes ősnyomtatványokkal, az egyházművészeti terem, valamint a Biblia terem különböző fordítású és nyelvű Bibliákkal, interaktív kiállítási alkalmazásokkal.
A Károlyi Gáspár Múzeum és Bibliakiállítás
(képek: Jánvári Béla, református lelkipásztor, Gönc)
Amadé várrom
A gönci Amadé-várrom
Gönc városától keleti irányban, a Zemplén-hegységben található Nagy-Amadé hegy csúcsán van néhány árok, kőtörmelék és habarcsnyom, ami arról tanúskodik, hogy egyszer ezen a területen egy épület állt. Ez az épület volt Aba Amadé kiskirálynak az egyik kedvelt szálláshelye. Az Amadé vár építése a 13. század második felére tehető. A vár építtetője az Aba nembéli Amadé volt, aki többször viselte a Magyar Királyság nádori címét is. A kőből épült lakótornyot föld- és faalapú sáncokkal illetve árokkal keríthették körbe. A sáncokon belül több fából készült épület lehetett. Egyes történészek szerint ez a magánvárak egyik legkorábbi, kezdetleges formája volt.
Az Amadé vár elkészültét követően Gönc szerepe jelentősen megnőtt, Aba Amadé sokat tartózkodott a településen. Helyi tevékenysége során Göncön is tartottak ún. „bírói széket”. Első írásos forrás Amadé várával kapcsoltban 1288-ból származik.
Károly (Róbert) nápolyi herceg, később Magyarország királyaként személyesen is járt a várban. A vár első ismert kapitánya, várnagya Lőrinc fia Apród István volt, aki Aba Amadé távollétében 1304-ben sikeresen védte meg a várat I. Károly (Róbert) király csapatai oldalán Vencel cseh királlyal, a szepességi németekkel és a kassaiakkal szemben. Róla I. Károly (Róbert) egy 1326-ban kelt oklevélben is megemlékezett. A gönci várban egy másik uralkodót is vendégül láttak. Több hónapon át itt lelt menedéket Lokietek Ulászló kujáviai fejedelem.
1317ben az Abák és a király között fegyveres konfliktus éleződött ki. 1318-ban a Károly király belső köréhez tartozó szintén Nápolyból érkezett Drugeth Fülöp elfoglalta gönci várat és birtokolta azt egészen haláláig. Drugeth Fülöpnek három ismert oklevele kelt Göncön 1316 és 1322 között. 1324-ben Drugeth egy Lukács nevű katonatisztet tett meg a gönci vár kapitányává. A vár javadalmait is megkísérelte növelni. 1326-ban a korábbi gönci várnagy Apród István halála után, annak garadnai birtokait elnyerte az uralkodótól és a gönci vár fenntartására igyekezett fordítani. Drugeth Fülöp halálát követően unokaöccse, Drugeth Vilmos lett a vár tulajdonosa. 1330-ban egy a Lokietek Ulászló megsegítésére induló hadjárat előtt megírt végrendelete szerint a gönci várba helyezte kincstárát megőrzésre, amelyben több ezüst és arany ékszer, evőeszköz mellett egy drágakövekkel kirakott korona is megtalálható volt. 1332-ben Vilmos, Valter nevű regéci várnagyot tette meg gönci várnagynak.
A vár jelentősége a 14. század végégig fennmaradt. 1384-ben István fia Pál volt a boldogkői, regéci és gönci várak várnagya, aki Mária királynő parancsaira dézsmabeszedéseket is végrehajtatott. A gönci vár közigazgatási funkciója így még egy ideig megmaradhatott. Drugeth Vilmos halálát követően az Amadé várat Bebek Imrének és öccsének, Detrének adományozta Zsigmond király. A Bebek család a birtokbavételt követően nem tulajdoníthatott jelentős szerepet a várnak, így az lassan elnéptelenedhetett, majd az enyészeté lett. A szomszédos gönci pálos kolostor oklevelei 1428-ig említették, melyben többnyire, mint helymeghatározó épületre hivatkoznak rá. A 18. századi írásos források már csak romokat említenek.
A várrom annak ellenére, hogy nem sok maradt belőle a turisták kedvelt célpontjává vált. Ez elsősorban az Amadé hegyen található sziklaszirtnek és az onnan megtekinthető panorámának köszönhető. A vár történetének megismeréséhez és ismereteink bővítéséhez elengedhetetlenül szükség lenne a jövőben egy nagyobb régészeti feltárásra.
A gönci Amadé-vár Gajdos Csaba műemlékvédelmi szakmérnök rajza alapján
(Forrás: https://docplayer.hu/10849731-A-gonci-amade-var-gajdos-csaba-2010.html)
Az Amadé-vár lakótornyának maradványa
(Forrás: https://docplayer.hu/10849731-A-gonci-amade-var-gajdos-csaba-2010.html)
Az Amadé-várromnál található sziklaszirt (Forrás: mapio.net)
Gönci Barackpálinka
Gönci Barackpálinka
Gönc, Abaúj híres gyümölcsének a kajszinak a hazája. A gondos gyümölcsfeldolgozásnak köszönhetően napjainkra a hungarikumok közé emelkedett a gönci barackpálinka. A gönci pálinkát a tokaji aszúhoz hasonlóan kuriózumnak tartják. A „Gönci barackpálinka” földrajzi jelzés kizárólag Magyarországon, ezen belül Gönc termelési körzet területén termesztett kajszibarackból készített termékeken használható, amelynek cefrézését, erjesztését, lepárlását, érlelését, ágyazását, pihentetését és palackozását is az itteni települések közigazgatási területén végezték.
A gyümölcsfajta a Gönci magyar kajszi és a termőtáj kiváló jellegéből születő pálinka különleges illat- és zamatanyagban gazdag, lekváros, kellemes magkarakteres, mézes, citrusos héjzamatos jegyei miatt jellegében jelentősen különbözik más régiók barackpálinkaitól. Ez a körzet, kajszibarack termesztésre az egyik legjobb, mivel a terület mélynyugalmi időszaka rövid, a télvégi hőmérsékletingadozás alacsony. Különlegességét, kiváló minőségét a klimatikus viszonyok, a kedvező alapanyag ellátás, a hagyományok őrzése, valamint a technológia szigorú betartása együttesen biztosítják.
A pálinka igazán sokoldalú ital, de a jó pálinkában felismerjük annak a gyümölcsnek az aromáját, melyből készítették. A pálinkát legjobb 18-20 °C-n felszolgálni, hogy a gyümölcs kellemes ízét teljes mértékben élvezhessük. A kifőzött pálinkát fahordóban, különböző üvegekben, esetleg kannákban tároljuk.
Az alapanyagnak fajtaazonosnak, kellően érettnek, romló hibától és idegen anyagtól mentesnek kell lennie. Zöld, penészes vagy rothadt gyümölcsöt a tétel nem tartalmazhat.
Különösen a falusi lakosság körében volt régebben szokás, hogy reggel egy pohárka pálinkával kezdték a napot. Nagyapáink életében betöltött fontos szerepét mutatja az a mondás is, amely szerint a pálinka kismértékben orvosság, nagymértékben gyógyszer.
A pálinka nemzeti kincsünk, a magyarság egyik nemzeti italának számít és erről törvény is rendelkezik, mégpedig a 2008. évi LXXIII. törvény.
Forrás:
• https://www.facebook.com/goncibarackpalinka/
Gönci hordó
A gönci hordó a borászatban használt hagyományos magyar űrmérték, amely nevét a tokaj-hegyaljai borvidékhez kapcsolódó Gönc mezővárosában és vidékén tömegesen készült hordótípusról kapta.
Gönc a középkorban az egyik legjelentősebb kereskedelmi út mentén helyezkedett el Kassa közvetlen közelében. Debrecen – Tokaj – Kassa – Bártfa útvonalon zajlott a hegyaljai bor kereskedelme észak felé. Gönc az itt áthaladó kereskedelembe a hegyaljai borok szállításával, az ahhoz szükséges hordók készítésével kapcsolódott be.
A hordó hagyományosan zempléni kocsánytalan tölgyfából készült, az első időkben még faabroncsozással, majd a XIX. század első éveitől kezdve jelentek meg a vasabroncsok, melyek a század végére gyakorlatilag egyeduralkodóvá váltak. A közepesen kemény, kopásálló, magas csersav tartalmú „zempléni tölgy” mint kiváló hordóalapanyag, nemcsak helyben, de a nemzetközi borászatban is régóta ismert fogalom. A hordó fája ugyanis jelentősen befolyásolja a bor érési folyamatait, és kedvező hatással van a színére és aromájára is.
A többi magyar hordónál hosszúkásabb és keskenyebb a gönci, mivel a főként távoli piacokra igyekvő, öszvérvontatású, un. musinás szekerek rossz, meredek utakon közlekedtek, így a jobb helykihasználás és a biztonságos szállítás miatt lett egyeduralkodó ez a hordótípus, amelyből általában 4 fért a szekérderékba. A külországokba eladott tokaj-hegyaljai borokat rendszerint gönci hordókban szállították.
A város rendkívül fontos szerepet töltött be a tokaj-hegyaljai borok kereskedelmében, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a 136,6 literes ún. gönci hordó mértékegységgé vált. A hordó az aszúborok készítésekor is fontos szerepet játszott: az aszú annyi puttonyos volt, ahány puttony aszúszem (töppedt szőlőszem) került egy gönci hordó alapborba.
A gönci hordó űrtartalma a történelem folyamán többször is változott. A 16. század közepén a gönci hordó még hatalmas, nem annyira szállításra, mint bortárolásra alkalmas hordó volt, amelynek űrtartalma 420 iccére, azaz kb. 352,5 literre rúgott.A 17. század további részében a gönci hordó 201,44 literes, a gönci fél hordó 100,72 literes volt. A 18. századtól az egész és fél hordó megkülönböztetése megszűnt, majd Zemplén vármegye 1801-es rendelete értelmében gönci hordó alatt 180 iccét (kb. 151,1 litert), 1807-ben pedig már 176 iccét (kb. 147,7 litert) értettek.A névadó gönci hordók űrtartalma az ezt követő évtizedekben 125-145 liter között ingadozott, kereskedelmi használatban végül a mértékegységet 160 iccében, vagyis 136,6 literben rögzítették.
Gönci hordó jelenlegi méretei: űrtartalma 136,6 liter, donga hosszúsága 65 cm, has átmérője 68 cm, fej átmérője 56 cm, donga vastagsága 25-27 mm, abroncs karikák száma 6 db, szegecsek száma 12 db, hordó nyílás (akona nyílás) 45 mm, súlya cca. 45 kg. Összességében igazi szép kis csinos hordó. A bortermelők szeretik. Tisztítása már csak a súlya miatt is egyszerű, könnyű.
Gönci Magyar Kajszibarack
A Göncön termesztett Gönci magyar kajszi elsősorban kiváló zamata, valamint íze miatt megbecsült és keresett termék. A minőséget elsősorban a termesztett fajta biztosítja, de jelentős szerepe van az éghajlatnak és az itteni talajnak is. Területileg meghatározva elsősorban Gönc és környéke, de az Abaúji (Hernád menti) Hegyalja, a Szerencsi dombság és a Cserehát domboldalainak is sajátos gyümölcse.
Magyarországon először a kajszibarack otthona a Duna-Tisza köze volt, később vándorolt tovább északra, ahol már védettebb volt a tavaszi fagyoktól. A nemesítési technikáknak köszönhetően története a XVI. századba nyúlik vissza, de a XIX. század második fele már a magyar kajszi igazi fellendülésének korszaka volt. A mezőgazdaság fejlődése, különösen a paraszti réteg polgárosodása és a megerősödő piac mindenütt erősítette a lokális gyümölcskultúrákat. Tokaj-Hegyalján, valamint más domb- és hegyvidéki szőlőterületeken különösen nagy lökést adott a gyümölcstermesztésnek az 1880-as években pusztító filoxéravész: az elpusztult szőlők helyett (Gönc vidékén is) a dombvidékek lejtőit átengedték a gyümölcsfáknak. A XX. században segítette ezt a folyamatot Gönc esetében a termelőszövetkezetek megalakítása, ekkor nagy területű zártkerteket (szőlőket) telepítettek be kajszibarackkal. Ekkortól (1960-tól) vált a termesztési körzet uralkodó fajtájává az önállónak elismert Gönci magyar kajszi, mely a magyar kajszi nemesítéséből jött létre. Sikerült egy olyan értékes válogatást megalkotni, amely rendszeresen és bőven terem, megtermékenyülése is tökéletes, zamatos és kiváló ízű. Nem hanyagolható el a gyümölcs azon tulajdonsága sem, miszerint rügyfakadása és virágzása társaihoz képest elhúzódik, így magasabb termésbiztonsággal bír. A későbbi virágzás, a hűvösebb mezoklíma, valamint a különböző fekvésű lejtők az érési időt úgymond „széthúzzák”, így 6-10 nappal később érik, mint az ország más tájain, amely kedvező hatással van a gyümölcs fogyasztási minőségére is: az üdítő savak és zamatanyagok az érés során lassabban bomlanak le, nem „égnek el” – mondják a szakemberek.
Gönci magyar kajszibarack jellemzői: alakja gömbölyded, mérete közép nagy (40 mm felett), a gyümölcshéj színe élénk narancssárga, a napos oldalon élénkpiros hússzín, állománya aranysárga, finomrostú, éretten lédús és puha ízű, savtartalma édes-savas, zamatos.
A kajszibarack fa (Prunus armeniaca) mélyen gyökerező, vörösesbarna kérgű, évelő, lombhullató, mely korán termőre fordul, középerős növekedésű, nagy termőképességű fa.
A gönci Szűz Mária kolostor (rom)
Az egyetlen magyarországi származású szerzetes/remete rend megalapítása a 13. században élt Boldog Özséb esztergomi kanonokhoz köthető. A rend hosszas közbenjárást követően, 1352-ben a pápa legalizálta a pálosok működését saját regulájuk szerint. A rend központja a 16. század közepéig Magyarországon volt, jelenleg a lengyelországi Jasna Górában található.
A gönci Boldogasszony vagy Szűz Mária pálos kolostor első említése 1371-ből származik. Ekkor kapták meg a pálosok a Gönc közelében fekvő zsujtai malmuk megépítésének engedélyét I. Lajos királytól. Az alapításának éve tehát mindenképpen 1371 elé helyezhető. Az alapítás ideje egyes feltételezések szerint 1369-re tehető. 1429-ben Miklós megyéspüspök felszentelte a kolostor szentélyét, főoltárát és a Mária oltárát. A 15. században a gönci pálosok vagyona jelentősen megnövekedett, elsősorban a különböző adományoknak köszönhetően. 1446-ban, vámosi Bebek Imre erdélyi vajda a gönci malom részét a pálosoknak adományozta. 1450-ben a Telkibányán található, az 1438 körül Kuprez György bányaispán és Telkibánya városának bírája által alapított Szent Katalin ispotály, a gönci pálosok tulajdonába került. Az ispotály mellett ekkor került a pálosokhoz a Telkibánya mellett fekvő Csecses puszta is. Az új birtokok tulajdonjogát a rend tagjai számára 1471-ben Mátyás király is megerősítette.
A 15. század második fele lett a helyi pálos közösség aranykora. Göncön, Telkibányán, Zsujtán kívül malomhellyel és birtokokkal rendelkeztek, Marczinfalván (ma Abaújszántó része) és Taktaszadán. Egy 1464-ben keletkezett forrás arról tanúskodik, hogy a templomban 7 oltár volt. A gönci pálosok a szőlőtermesztés, bortermelés mellett halászattal is foglalkoztak. A gönci kolostor területének közelében a történeti kutatások alapján, két nagyobb halastóval is rendelkeztek. A rend hanyatlása az 1500-as évek elejére tehető. A 16. század első évtizedében számos birtokot adtak bérbe környékbeli lakosoknak.
A rend gazdasági válságát mélyítette, majd a pálosok bukásához vezetett a reformáció tanainak elterjedése, valamint a Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János királyok pártjai között zajló polgárháború is. 1540-ben a gönci kolostor lakói szegények, szükséget szenvednek. 1558 előtt az utolsó szerzetesek elhagyták a gönci kolostor területét és az újhelyi pálos kolostorban leltek új menedékre. A gönci Szűz Mária kolostor és annak birtokai Gönc város tulajdonába kerültek 1558-ban.
A kolostorból, napjainkra a templom romjai maradtak fenn. A Gönc városához tartozó középkori épület a túrázók és turisták körében az 1900-as évek elejétől rendkívüli népszerűségnek örvend. 1990-ben kisebb, majd a 2000-es években nagyobb régészeti feltárásokra került sor.
Jelenleg a kolostorból alig látható valami, a templom falai kb. 6-7 méter magasan még állnak. Maga a templom egyhajós, három boltmezőre oszlik. Diadalíven át jutunk a nyolcszög három oldalával záródó szentélyébe. A templomon tanulmányozhatjuk a gótikus építészetet, az épület szerkezetét, a csúcsíveket, a mennyezet valamikori súlyát levezető íveket és támpilléreket. A szentély és a hajó csuklópontjához csatlakozik északról a romjaiban ma is látható torony, valamint a templom külső falán látható, a kolostor folyosóját tartó gerendák fészke. A látvány alapján joggal mondhatjuk, hogy az épület a XIV. sz. utolsó negyedében Magyarországon dívó gótikus stílusnak felel meg, és eredetileg a díszesebb templomaink sorában foglalt helyet. A kolostorrom állagmegóvása egyelőre még várat magára, pedig rendkívül fontos lenne.
A gönci pálos kolostor romjai
(Forrás: palosepiteszet.hu)
A kolostorrom belső tere északi irányból
(Forrás: studhist.blog.hu)
Huszita-ház és helytörténeti gyűjtemény
Göncön a „Huszita-ház”-ként ismert erődszerű lakóépület a Gönci-patakkal párhuzamosan futó főút mentén található. A Huszita-ház elnevezésére, eredetére vonatkozó néphagyományt a történeti kutatások nem erősítették meg, mivel nem található arra vonatkozóan adat, hogy a 15. században a Felvidéken hódító husziták építészeti hagyományait őrizné a háztípus, mint ahogy arra sem, hogy az ellenük való védekezésre szolgált volna. A kutatások szerint a ház talán csak alapjaiban a huszita időkből való, majd később a 17. században épült erre az alapra az új ház.
A ház falazata mészhabarcsba rakott kőből épült, amelyhez a kőzeteket (andezit, riolit és riolittufa) a Gönc környéki bányákból hozták. A műemlékház megemelt lakószintű, szabadkéményes, háromosztatú ház, amelynek első része a tisztaszoba, a hátsó rész a hátsóház, míg közöttük a konyha található. A ház jellegzetessége a szűk ablaknyílások, erős nyílászárók, valamint a ház alatt több irányba futó pince. A külön bejáratú kamra, valamint a padlásfeljáró későbbi hozzáépítés eredménye.
A Huszita-ház berendezése a XIX. század végi mezővárosi, parasztpolgári életmód tárgyi emlékeit mutatja be, melyet meghatároz a földművelés és a kereskedelem együttes űzése. A bemutatott eszközök a térségre jellemző tárgyi emlékek, melyek kivétel nélkül a környéken készültek. A pincében megtalálható a mértékegységként is használt gönci hordó, amely űrtartalma 136,6 liter, valamint a közeli pálos kolostorból származó gótikus ablaktöredékek.
A Huszita-ház udvara, az egymás mögött felsorakozó három épület hűen mutatja Gönc egykori településszerkezetét. A Huszita-ház mögött található kisebb lakóépület ad helyet a helytörténeti gyűjteménynek. A gyűjtemény alapja az 1970-es évek második felében, a honismereti mozgalomhoz kötődő tárgybegyűjtésekkel létesült a nagyközségi tanács támogatásával, sok más település tájházalapítási törekvéséhez hasonlóan. A megnyitóra egy állami ünnep alkalmával került sor 1987-ben. A kiállításrendezést kezdetben az amatőr gyűjtői és gyűjteményszervezői lelkesedés, egyéni érdeklődés motiválta, ami a közösségi emlékezet fennállását, egyfajta múlt iránti érdeklődést is bizonyít Göncön. A kiállítás felújítására, tematizálására és újra rendszerezésére, valamint a kiállítótér felújítására 2019-ben került sor. Gönc gazdag néprajzi emlékei, a háztartásban, mezőgazdaságban használt több mint száz éves eszközök hűen mutatják a gazadag történelmi múlttal rendelkező település egykori életét. A tárgyi emlékeken kívül a letűnt híres gönci mesteremberek – kádár, gyertyaöntő, mézeskalács készítő, fazekas és szíjgyártó – munkaeszközei és munkadarabjai is bemutatásra kerülnek.
Fotó és képeslap: Molnár Mónika
Károlyi Gáspár élete, bibliafordító munkássága
„… szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát.”
(részlet a Károlyi Biblia előszavából)
Károlyi (eredeti nevén: Radics) Gáspár 1529 körül született a ma Nagykárolynak nevezett városban. Alsóbb iskoláit Magyarországon végezte, majd Wittenbergben tanult hosszú évekig. Amikor hazatér Szatmárra került, innen hívták meg a gönciek prédikátoruknak. Az állást 1563-ban foglalta el és haláláig meg is tartotta.
Károlyi vezetése alatt megerősödik a gönci egyház. Az ő idejében lép tovább a reformáció útján, a kálvini tanítás elfogadása ekkor történik meg. Virágzó egyházi élet indul el a városban és a környéken is. Károlyit néhány év múlva megválasztják a Kassa-völgyi egyházmegye széniorává. Mint elöljáró összehívja 1566 januárjában a gönci zsinatot, ahol egyezség jön létre a lutheránusok és reformátusok között a keresztség értelmezéséről, fontos egyházi és iskolai határozatok születnek.
Mint lelkipásztor nagy gondot fordít az iskola fejlesztésére. Az azelőtt is meglévő skólát rövidesen közép, majd felsőfokú intézménnyé teszi. Kitűnő tanárokat, nagy egyéniségeket hív a városba, akiket messze földről érdemes felkeresni a tanulóknak. Ez az iskola képessé teszi a növendékeket, hogy innen kikerülve egyenesen külföldi egyetemre menjenek, és ott megállják a helyüket. A reformáció sok kitűnő alakja került ki innen, többek között Szenczi Molnár Albert, aki 1586-ban érkezett ide tanulni.
Károlyi Gáspár gyülekezetvezetési, iskolaszervezési, hitvitázó és egyházkormányzati munkája mellett irodalmi tevékenységet is folytat. 1563-ban adja ki Debrecenben „Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul” című munkáját. 1572-re újjáépítteti a tűzvészben elpusztult templomot, harangot is öntet.
Az 1580-as években megszervezi a magyar protestánsok régi vágyának megvalósulását, a teljes Biblia fordítását és kiadását. Károlyi munkaközösséget szervez a környékbeli prédikátorokból és iskolamesterekből, akik segítőtársai lesznek az óriási munkában. Valószínűleg részekre osztják a Szentírást és mindenkinek magának kell megbirkóznia a rá osztott bibliai könyvvel. A fordítás az 1580-as évek vége felé készül el, ekkor a nyomdai munkák előtt Károlyi nézi át és látja el a fejezeteket címekkel és lapszéli jegyzetekkel.
A kész mű kinyomtatásához igénybe veszi főúri pártfogók segítségét, Mágóchy Gáspár és András, és később ‒ ezek halála után ‒ Rákóczi Zsigmond anyagi és erkölcsi támogatását. Az óriási munka közepette van ideje és energiája törődni családjával, kiterjedt szőlőbirtokai műveltetésével, a bor eladásával.
A Biblia nyomtatására Vizsolyban kerül sor, ahol Rákóczi átengedi házát, talán a Mágóchyaktól örökölt épületet és itt állítják fel a nyomdát. A nyomdász az a Mantskovits Bálint, aki Bornemissza Péter könyveit nyomtatta. A nyomtatáshoz 1589-ben kezdtek hozzá. A Vizsolyi Biblia 1590-ben készült el. 2412 lapot tartalmaz, súlya 5 kg. Károlyi megfáradt öregemberként boldog, hogy megérhette a nagy munka befejezését. 1591-ben meghal és valószínűleg a mai római katolikus templom kertjében, vagy a templomban van eltemetve.
Az általa fordított Biblia hatása a magyar irodalomra és az irodalmi nyelvre felmérhetetlen. Nem csak nyelvünk egyik megtartó oszlopa lett ez a könyv, hanem nemzeti megmaradásunknak is segítője, hiszen a török hódoltság alatt, részekre szakadozott hazánkban a Károlyi Biblia és a prédikátorok ezen alapuló igehirdetése segítségével tudtuk megőrizni identitásunkat és kultúránkat.
Károlyi Gáspár mellszobra a Károlyi Gáspár Múzeum és Bibliakiállításon
Károlyi Gáspár által Göncön fordított Vizsolyi Biblia egy példánya, a Károlyi Gáspár Múzeum és Bibliakiállításon
(képek: Jánvári Béla, református lelkipásztor, Gönc)
Károlyi Gáspár szobra Göncön
A Vizsolyi Biblia megjelenésének háromszázadik évfordulóján, 1890-ben Károlyi Gáspár gönci papnak, a Vizsolyi Biblia fordítójának a gönci református templom kertjében szobrot állított a „magyar protestáns közösség”. A gyönyörű környezetben lévő szobrot Mátray Lajos György mintázta, bronzba öntését a fővárosi Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár végezte. A magas márvány talapzaton egész alakos, ülő szobrot gúlaszerűen komponálta meg a szobrászművész, a prédikátor kezében toll és a Biblia.
Károlyi Gáspár arcát nem ismerjük. Hű tanítványok le nem rajzolták, festőbarátok, s tisztelők meg nem festették. Vagy nem maradtak fenn alkotásaik. A kései művész, Mátrai Lajos, úgy mintázta meg a készíttetők kegyes elgondolása szerint, hogy minden bibliafordító reformátorból – kinek a műveit Károli felhasználta segítségül – legyen benne egy-egy jellegzetes vonás. Arcáról egyszer Sylvester János evangéliumi humanizmusa, máskor a Heltai Gáspár mohó művelődési szomja, majd Méliusz Péter zuhogó szenvedelme, illetve Félegyházi Tamás alázata villan elénk. Károlyi Gáspár, nemcsak mint magyar bibliafordító áll az ő vállukon, hanem mint a harmadik nemzedékbe tartozó reformátori személyiség is az ő vonásaikat összegezi. Mint bibliafordító, mint teológus, mint pásztor, és mint ember egyaránt több az egyénnél, több önmagánál – típus, akiről mindazt az áldást leolvashatjuk, amit a reformáció adott.
Díszesen faragott tölgyfa karszékben ül az istenes vénember. Hosszú papi ruhája a csizmáját lábfejig eltakarja, csipkés nyakú és kézelőjű inget visel. Térdére fektetve a nyitott Biblia, kezében lúdtoll, hogy jegyezze „magyar nyelven az egész Bibliát, melyet eleitől fogva sokan igyekeztek megvalósítani. Tekintetében az a nyugodt világosság tükröződik, amely egész életét és minden tanítását jellemzi. Alakja számunkra így maradt meg ércbe öntve. És így látjuk őt Bibliáján keresztül is.
A szobor talpazatára a következő felirat vésetett fel: „KÁROLYI GÁSPÁR/ BIBLIAFORDÍTÓ EMLÉKÉRE/ ÁLLÍTOTTA/ A MAGYAR PROTESTÁNS EGYHÁZ/ 1890″
A Pálffy-kastély
Gönc városnak fő utcáján, a Kossuth Lajos utcán álló kastély 1780 körül épülhetett copf stílusban. A település egy tekintélyes része (szántóföldek, legelők, erdők, ingatlanok) ekkoriban a gróf körösszegi és adorjáni Csáky család tagjai tulajdonához tartoztak. A Csákyak a 17. században nyerték adományként gönci birtokaikat III. Ferdinánd királytól.
A kastélyt feltehetően Csáky Zsigmond királyi tárnokmester és főistállómester (1665-1735) unokája Antal (1747-1806), Szepes vármegye főispánja építtethette. A gönciek és a Csáky család tagjai között nem mindig volt felhőtlen a kapcsolat. Csáky Antal fia, Antal (1788-1860) 1825-ben összetűzésbe került a Gönc mezőváros vezetésével, mivel a város tulajdonában lévő kőbányákban a gróf emberei megakadályozták a termelést. Csáky gróf arra hivatkozott, hogy hivatalosan a város nem rendelkezett kőbányával. Antal gróf 1860-ban bekövetkezett halálát követően a kastélyt és a gönci birtokokat fia, Béla (1821-1895) örökölte.
Az ifjú gróf nagy adósságokat halmozott fel egy Johan Ingenheim nevű bécsi kereskedőnél, aki végrehajtási eljárást indított ellene. A gönci birtokok így 1864-ben árverésre kerültek. A gönci Csáky ingatlanokat feltételezhetően gróf Pálffy Miklósnak (1831-1884) sikerült megvásárolnia. A kastély eklektikus jegyeit már a Pálffyak idején nyerte el. Miklós gróf feleségével, Pleszowicze-Fredro Henriett grófnővel sűrűn megfordulhatott a településen. A grófnő férje halálát követően a településen élt. Gönc aktív segítőjeként, 1894-ben a városnak adományozott egy telket, amelyre Gönc vezetői óvodát építettek fel. Miklós gróf halálát követően, fia László örökölte a kastélyt, a gönci birtokokat és a Melegvíz soron található fürdő tulajdonjogát. Ez utóbbi kettőt 1893 és 1894-ben a Pálffy család eladta Gönc Nagyközségnek.
László gróf édesanyjához hasonlóan aktívan részt vett a település életében. 1910-ig a gönci Casino díszelnöke volt. 1906-ban gönci lovasokkal vett részt Kassán II. Rákóczi Ferenc fejedelem újratemetésén. 1908-ban Göncöt képviselte a kassa-hegyaljai vasútvonal kiépítésért felelős vasúti igazgató tanácsban. A jóviszony azonban sajnos politikai okok miatt megromlott. A grófot megfosztották díszelnöki tisztségétől.
László gróf és felesége, Borzecki von Kozarc Henriette grófnő (1874-1946), mint gönci lakosok szerepelnek a fennmaradt közigazgatási iratokban. A háború a Pálffy család tagjaira is hatással volt. 1944-ben a grófné az idősebb gönciek visszaemlékezései szerint ápolóként tevékenykedett a településen. A kastélyt azonban még az éven el kellett hagyniuk. 1944 őszén a szovjet és román csapatok közeledésének hírére Göncön kisebb katonai központot alakítottak ki, köztük két hadbírósággal. Az egyik feltételezhetően a Pálffy-kastélyban működhetett. 1944 őszén két szökött, zsidó származású munkaszolgálatost végeztek ki a kastély udvarán. A háborút követően a Pálffy-családtól az állam elvette földjeit és a kastélyt is. Az 1940-es évek végén működött benne leányiskola, korábban népfőiskolai szemináriumok színhelyéül is szolgált. Egyes helyiségeket lakásként adtak ki helyi lakosoknak, mint pl. a kastély pincéjét. Az 1950-es évek második felében gyermekotthont létesítettek a kastélyból. A szocializmus évtizedei alatt az otthonban dolgozó nevelőknek szolgálati lakást, a gyermekeknek kollégiumot és konyhát építettek fel a kastély udvarára, a nagy kiterjedésű kert helyére. A gyermekotthon 2015-ben kiköltözött az épületből. Jelenleg a kastély üresen áll és felújításra szorul.
A gönci Pálffy-kastély
Római Katolikus Templom
A templom pontos építési ideje nem ismert. Egyes adatok szerint a ma is álló templom 1448-ban épült, de ismert ennél korábbi 1422-es építési adat is, amely említi a templomot.
1474-ben I. Mátyás király két malomhelyet adományozott a templomnak, melyet mint „Basilica pomposa magnifica”-t emlegettek ekkor. Az adományozás célja az volt, hogy a malmok jövedelmeit felhasználva a gönciek templomukat újra felépíthessék. E szerint a templomot ezt megelőzően jelentős károsodás, rombolás érte, érhette. A templom építkezéseivel kapcsolatban az 1500 körüli évekből is ismertek közvetett adatok. Kassa város számadáskönyvei szerint 1495-ben a gönci templom építésén dolgoztak. Annyi tehát bizonyos, hogy a gönci templomban a 15. század végén jelentős mértékű építkezés zajlott. A templom az 1550-es években a reformátusok kezére került. Az 1567-es tűzvészben, mely elhamvasztotta a várost, a templom is elpusztulhatott, melyet ez után újjá kellett építeni. A templom helyreállítása 1572-re készült el. Ettől az időtől kezdve nem volt Göncön katolikus egyház. Bár a katolikusok az 1670-es években kezdtek visszatérni Göncre, de a templom csak 1695-ben került vissza a katolikusokhoz. A templom a Rákóczi-szabadságharc alatt ismét a reformátusok birtokába jutott, de 1711-ben (más adat szerint 1712-ben) végleg visszakerült a katolikusokhoz.
1712-ben a templomot Szent Imre herceg tiszteletére szentelték fel. 1714-től kezdték el vezetni az anyakönyveket. Egy 1733-as adat szerint a templom egy földrengés következtében félig összedőlt, falai kilenc helyen megrepedtek, 1737-ben a templomról, mint teljesen pusztulásnak indult épületről írtak. 1742-ben bezárták a templomot, mert sok veszélyesnek mutatkozó repedés jelent meg a falakon. Ekkor az istentiszteleteket előbb a jezsuita Convictusban, majd a plébánián tartották. Az 1791-es tűzvészben súlyos károk érték a templomot és a plébániát, egyes történeti művek a templom pusztulásáról beszélnek. 1807-ben azonban ismét a repedések okozta problémák miatt került sor építészeti beavatkozásra. Ekkor Gedeon Mihály plébános özvegy gróf Csáky Istvánné kegyúrnő 200 forintos adományából javíttatta a templomot. A javítás hatása sokáig nem tartott. Előbb 1825–1827, majd 1883–1887 között újból alapos felújításra szorult a templom, utóbbi alkalommal az akkori kegyúrnő, özvegy gróf Pálffy Miklósné, született Fredo Henrietta adományának köszönhetően. 1895-ben ismét tűzvész pusztított Göncön. Ekkor a plébánia gazdasági épületei elpusztultak, de a templomot is javítani kellett. 1935-ben újabb nagyszabású restaurálási munkálatok folytak a templomban és a plébánián. A tervező Padányi Gulyás Jenő budapesti építész volt.
Az 1935-ös felújítás alkalmával készült Dienes Istvánnak az Árpád-házi szenteket ábrázoló freskója is, mely teljesen kitölti a diadalív feletti, a hajó felé néző falmezőt. A festmény keltezését annak déli végén lévő évszám és festő szignója egyértelműen megadja. A templombelső 1960-as, 1970-es évekbeli állapotát mutatja a diadalíven látható a ma is meglévő, Dienes István által készített freskó részlete, sőt a hajó délkeleti sarkában lévő, Kontuly Béla által 1952-ben festett kép kerete is látszik jobb oldalon.
A templom mai belső színvilága talán már az 1980-as években kialakult. Bizonyosan ekkor készült az áldoztató rács helyén álló szembemiséző oltár és felolvasó állvány. Felújítási munkák emlékei a templom színezett üvegű ablakai, a 2000. ill. 2003-ik évhez köthetőek.
A Károlyi Gáspár program keretében, 2014-ben felújításra került a templom belseje, amikor a szentélyben a régészeti feltárások által megállapították, hogy Károlyi Gáspár sírját nem találták meg a szentélyben, mint azt korábban feltételezték, hogy ott van eltemetve. Többek között ezen felújítás alkalmával lettek megerősítve a falak egy beton koszorúval a tető alatti részen és cölöpök által a talajban. Pár évvel később a templom külseje is felújításra került, és nyerte el jelenlegi formáját.
