Károlyi Gáspár élete, bibliafordító munkássága

„… szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát.”

(részlet a Károlyi Biblia előszavából)

Károlyi (eredeti nevén: Radics) Gáspár 1529 körül született a ma Nagykárolynak nevezett városban.  Alsóbb iskoláit Magyarországon végezte, majd Wittenbergben tanult hosszú évekig. Amikor hazatér Szatmárra került, innen hívták meg a gönciek prédikátoruknak. Az állást 1563-ban foglalta el és haláláig meg is tartotta.

Károlyi vezetése alatt megerősödik a gönci egyház. Az ő idejében lép tovább a reformáció útján, a kálvini tanítás elfogadása ekkor történik meg. Virágzó egyházi élet indul el a városban és a környéken is. Károlyit néhány év múlva megválasztják a Kassa-völgyi egyházmegye széniorává. Mint elöljáró összehívja 1566 januárjában a gönci zsinatot, ahol egyezség jön létre a lutheránusok és reformátusok között a keresztség értelmezéséről, fontos egyházi és iskolai határozatok születnek.

Mint lelkipásztor nagy gondot fordít az iskola fejlesztésére. Az azelőtt is meglévő skólát rövidesen közép, majd felsőfokú intézménnyé teszi. Kitűnő tanárokat, nagy egyéniségeket hív a városba, akiket messze földről érdemes felkeresni a tanulóknak. Ez az iskola képessé teszi a növendékeket, hogy innen kikerülve egyenesen külföldi egyetemre menjenek, és ott megállják a helyüket. A reformáció sok kitűnő alakja került ki innen, többek között Szenczi Molnár Albert, aki 1586-ban érkezett ide tanulni.

Károlyi Gáspár gyülekezetvezetési, iskolaszervezési, hitvitázó és egyházkormányzati munkája mellett irodalmi tevékenységet is folytat. 1563-ban adja ki Debrecenben „Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul” című munkáját. 1572-re újjáépítteti a tűzvészben elpusztult templomot, harangot is öntet.

Az 1580-as években megszervezi a magyar protestánsok régi vágyának megvalósulását, a teljes Biblia fordítását és kiadását. Károlyi munkaközösséget szervez a környékbeli prédikátorokból és iskolamesterekből, akik segítőtársai lesznek az óriási munkában. Valószínűleg részekre osztják a Szentírást és mindenkinek magának kell megbirkóznia a rá osztott bibliai könyvvel. A fordítás az 1580-as évek vége felé készül el, ekkor a nyomdai munkák előtt Károlyi nézi át és látja el a fejezeteket címekkel és lapszéli jegyzetekkel.

A kész mű kinyomtatásához igénybe veszi főúri pártfogók segítségét, Mágóchy Gáspár és András, és később ‒ ezek halála után ‒ Rákóczi Zsigmond anyagi és erkölcsi támogatását. Az óriási munka közepette van ideje és energiája törődni családjával, kiterjedt szőlőbirtokai műveltetésével, a bor eladásával.

A Biblia nyomtatására Vizsolyban kerül sor, ahol Rákóczi átengedi házát, talán a Mágóchyaktól örökölt épületet és itt állítják fel a nyomdát. A nyomdász az a Mantskovits Bálint, aki Bornemissza Péter könyveit nyomtatta. A nyomtatáshoz 1589-ben kezdtek hozzá. A Vizsolyi Biblia 1590-ben készült el. 2412 lapot tartalmaz, súlya 5 kg. Károlyi megfáradt öregemberként boldog, hogy megérhette a nagy munka befejezését. 1591-ben meghal és valószínűleg a mai római katolikus templom kertjében, vagy a templomban van eltemetve.

Az általa fordított Biblia hatása a magyar irodalomra és az irodalmi nyelvre felmérhetetlen. Nem csak nyelvünk egyik megtartó oszlopa lett ez a könyv, hanem nemzeti megmaradásunknak is segítője, hiszen a török hódoltság alatt, részekre szakadozott hazánkban a Károlyi Biblia és a prédikátorok ezen alapuló igehirdetése segítségével tudtuk megőrizni identitásunkat és kultúránkat.

Károlyi Gáspár mellszobra a Károlyi Gáspár Múzeum és Bibliakiállításon

Károlyi Gáspár által Göncön fordított Vizsolyi Biblia egy példánya, a Károlyi Gáspár Múzeum és Bibliakiállításon

(képek: Jánvári Béla, református lelkipásztor, Gönc)