Római Katolikus Templom

A templom pontos építési ideje nem ismert. Egyes adatok szerint a ma is álló templom 1448-ban épült, de ismert ennél korábbi 1422-es építési adat is, amely említi a templomot.

1474-ben I. Mátyás király két malomhelyet adományozott a templomnak, melyet mint „Basilica pomposa magnifica”-t emlegettek ekkor. Az adományozás célja az volt, hogy a malmok jövedelmeit felhasználva a gönciek templomukat újra felépíthessék. E szerint a templomot ezt megelőzően jelentős károsodás, rombolás érte, érhette. A templom építkezéseivel kapcsolatban az 1500 körüli évekből is ismertek közvetett adatok. Kassa város számadáskönyvei szerint 1495-ben a gönci templom építésén dolgoztak. Annyi tehát bizonyos, hogy a gönci templomban a 15. század végén jelentős mértékű építkezés zajlott. A templom az 1550-es években a reformátusok kezére került. Az 1567-es tűzvészben, mely elhamvasztotta a várost, a templom is elpusztulhatott, melyet ez után újjá kellett építeni. A templom helyreállítása 1572-re készült el. Ettől az időtől kezdve nem volt Göncön katolikus egyház. Bár a katolikusok az 1670-es években kezdtek visszatérni Göncre, de a templom csak 1695-ben került vissza a katolikusokhoz. A templom a Rákóczi-szabadságharc alatt ismét a reformátusok birtokába jutott, de 1711-ben (más adat szerint 1712-ben) végleg visszakerült a katolikusokhoz.

1712-ben a templomot Szent Imre herceg tiszteletére szentelték fel. 1714-től kezdték el vezetni az anyakönyveket. Egy 1733-as adat szerint a templom egy földrengés következtében félig összedőlt, falai kilenc helyen megrepedtek, 1737-ben a templomról, mint teljesen pusztulásnak indult épületről írtak. 1742-ben bezárták a templomot, mert sok veszélyesnek mutatkozó repedés jelent meg a falakon. Ekkor az istentiszteleteket előbb a jezsuita Convictusban, majd a plébánián tartották. Az 1791-es tűzvészben súlyos károk érték a templomot és a plébániát, egyes történeti művek a templom pusztulásáról beszélnek. 1807-ben azonban ismét a repedések okozta problémák miatt került sor építészeti beavatkozásra. Ekkor Gedeon Mihály plébános özvegy gróf Csáky Istvánné kegyúrnő 200 forintos adományából javíttatta a templomot. A javítás hatása sokáig nem tartott. Előbb 1825–1827, majd 1883–1887 között újból alapos felújításra szorult a templom, utóbbi alkalommal az akkori kegyúrnő, özvegy gróf Pálffy Miklósné, született Fredo Henrietta adományának köszönhetően. 1895-ben ismét tűzvész pusztított Göncön. Ekkor a plébánia gazdasági épületei elpusztultak, de a templomot is javítani kellett. 1935-ben újabb nagyszabású restaurálási munkálatok folytak a templomban és a plébánián. A tervező Padányi Gulyás Jenő budapesti építész volt.

Az 1935-ös felújítás alkalmával készült Dienes Istvánnak az Árpád-házi szenteket ábrázoló freskója is, mely teljesen kitölti a diadalív feletti, a hajó felé néző falmezőt. A festmény keltezését annak déli végén lévő évszám és festő szignója egyértelműen megadja. A templombelső 1960-as, 1970-es évekbeli állapotát mutatja a diadalíven látható a ma is meglévő, Dienes István által készített freskó részlete, sőt a hajó délkeleti sarkában lévő, Kontuly Béla által 1952-ben festett kép kerete is látszik jobb oldalon.

A templom mai belső színvilága talán már az 1980-as években kialakult. Bizonyosan ekkor készült az áldoztató rács helyén álló szembemiséző oltár és felolvasó állvány. Felújítási munkák emlékei a templom színezett üvegű ablakai, a 2000. ill. 2003-ik évhez köthetőek.

A Károlyi Gáspár program keretében, 2014-ben felújításra került a templom belseje, amikor a szentélyben a régészeti feltárások által megállapították, hogy Károlyi Gáspár sírját nem találták meg a szentélyben, mint azt korábban feltételezték, hogy ott van eltemetve. Többek között ezen felújítás alkalmával lettek megerősítve a falak egy beton koszorúval a tető alatti részen és cölöpök által a talajban.  Pár évvel később a templom külseje is felújításra került, és nyerte el jelenlegi formáját.

Fotók: Szalóczy Tibor