Híres emberek Göncön

Benczédi Székely István

Bencéd, 1510k. – 1563k. után.
Író,    protestáns   prédikátor.  1550-1560 között  Göncön  volt prédikátor. Károlyi Gáspár elődje és lelkésztársa.
Az 1548-ban írt zsoltárkönyve valószínűleg hatással volt nemcsak Szenczi Molnár Albertre, hanem Károlyira is. Legjelentősebb művét a “ Chancia világnac irt dolgairól” 1558-ban Göncön keltezte.Ez az alkotás az első magyar nyelvű történelmi munka.

Csécsi János (Tsétsi)

Szakoly, 1650. jún. 14 - Sárospatak 1708. máj. 14.
Író, a sárospataki iskola nagyhírű tanára.
Sárospatakon, Kassán, Debrecenben és Gyulafehérváron tanult. Jelentős ismeretekre tett szert a görög és héber nyelvben, természettanban, logikai és egyházi ismeretekben. Tanulmányait az utrechti akadémián folytatta. 1686-tól Sárospatakon rektor. A jezsuiták üldözése miatt 1687 július 12-én a diákokkal Göncre menekül. Itt tartózkodott 1695-ig.  Történelmi tárgyú dolgozatai kéziratban maradtak.

Gál Ferenc Dr.

Pácin 1915. márc. 14 - 1998
Kassán teológiai tanár 1943-tól  1945-ig, majd Szerencsen káplán. 1848-tól 1954-ig működik Göncön , mint plébános.
Előbb Egerben a Hittudományi Főiskolán, majd Budapesten a Hittudományi Akadémián, mint dogmatika professzor kamatoztatta Rómában szerzett tudását. Jelenleg a Pázmány Péter katolikus egyetem rektora, teológiai témában megjelent könyvei itthon és számos idegen nyelvre fordítva a külföldi szakirodalomban is ismerték.

Gelei Katona István

Gelej, 1589 – Gyulafehérvár, 1649. dec.12.
Nyelvtudós, református egyházi író. Abaújszántón, Göncön, Sárospatakon tanult. Bethlen Gábor pártfogoltjaként a heidelbergi egyetem hallgatója volt. A fejedelem különösen kedvelte a puritánizmustól tartózkodó egyházi tudóst. Bethlen udvari papja, majd erdélyi református püspök. Művei: Öreg graduál c. énekeskönyv (1636). Titkok titka (1645-1649), Magyar grammatikatska (1645).

Károlyi Gáspár

Nagykároly 1529 – Gönc,1591.
Károlyi -  eredeti   nevén   Radics  (Radicsics)   Gáspár  - 1529-ben született Nagykárolyban, mezővárosi polgárcsaládban. . Szülővárosában kezdte meg tanulmányait, 1549-ben Brassóban, 1556-ban Wittenbergben tanult.  1562-ben írt híres munkája a “Kék könyv”, mely választ keres Magyarország romlásának okára. 1563-ban Göncre került prédikátornak. 1570 - es években megszervezte a   bibliafordítók   közösségét.    A   munka védnökei Mágocsy  Gáspár  és András   tállyai  nagybirtokosok.

Az Ószövetséget az eredeti héberről, az Újszövetséget  görögről fordította magyarra. A nagy munkában segítőtársai Huszti Imre a másik gönci lelkész, Pelei János a gönci iskola tanítója, Czeglédi János Vizsoly lelkésze és Thuri Mátyás Szántó prédikátora. A Rákóczi Zsigmond által Vizsolyba költöztetett nyomdában Mentskovits Bálint nyomdász volt Károlyi segítségére. Az “istenes vénember” (Károlyi) fordít, kéziratát laponként a gönci iskola diákjai- köztük Szenczi Molnár Albert – gyalogszerrel hordják Vizsolyba.
A magyar Biblia teljes fordítása 1590-ben fejeződött be. Károlyi 1591-ben halt meg. Sírja valószínűleg a katolikus templom alatt van, melynek belső terét az építészek szerint nem lehet megbontani. A katolikus templomra, mint temetkezési helyre az a magyarázat, hogy a  refomáció idején a templom reformátussá vált. Az új templom kertjében a  bibliafordítás 300. évfordulója tiszteletére Károlyinak szobrot  emeltek.  Alkotója  Mátrai Lajos György szobrászművész.

Károly Iréneusz József

Gönc, 1854 – Nagyvárad, 1929

Premontrei szerzetes, fizikus, a rádiótechnika egyik úttörője. Göncön született, a gimnáziumi tanulmányait Kassán, majd Kecskeméten végezte. Ezt követően csatlakozott a piarista rendhez. Egy ideig a Selmecbányai Akadémián tanít, majd ezt követően Kassán a piaristáktól átlép a premontrei szerzetesrendbe. 1881-től a nagyváradi főgimnáziumban tanított. 1882-ben szentelték pappá. Ugyanebben az évben szerezte meg filozófiai doktori címét Kolozsváron. 1896-ban megalkotta az első modern hazai röntgenlaboratóriumot. Részt vett Nagyvárad villamosításában is. 1906-1918 között a kolozsvári egyetem oktatója volt.